Menta Étterem, Pécs

Név: Menta Étterem
Cím: Pécs, Jókai tér 5.
Honlap: http://mentaetterem.hu/
Menü ára: 780 Ft

Péntek. El sem hiszem, hogy a Mentában vagyunk! Harmadszorra csak sikerült eljutnunk ide is!

A Menta egy viszonylag kicsi, de hangulatos étterem Pécsbelvárosában, a "nagyujj" szobor tövében a Jókai téren. Nem vicc, tényleg van egy szobor a téren, ami egy nagyujjat ábrázol. Aki még nem látta, annak ajánlom figyelmébe. Egy barátnőmék tartották legutóbb itt az érettségi találkozójukat. Úgy hallottam, jól sikerült! :) Tavasz közeledtével a Menta Étterem is a közvetlen szomszédságában lévő Jókai Ételbárhoz hasonlóan terjeszkedni kezd a Jókai tér irányába, így az éhes arra járók ebben az időszakban a szabadtéren is helyet foglalhatnak.

Mi is így teszünk, hiszen az idő szuper. Délután 2 óra magasságában érkezünk.

Első látásra igényes berendezésű hely. Közelebb érve néhány apró hibára leszünk figyelmesek: az asztalok csúnyán karcosak. Sebaj, az étel a lényeg! Lássuk, mi ma a felhozatal! Az étteremben amúgy egy fajta menü van, minden nap más-más, a honlap tanulsága szerint idézem: "rendkívül változatos". Kíváncsiságból megnéztem a honlapon - mostanában csirkemell-érzékeny lettem - hogy a héten hányszor volt a tegnapihoz hasonlóan csirkemell, persze különböző álruhákban. Az 5 napból 4... Ez nem jó jel. Szerencsére ma babgulyás és milánói sertésborda van. Jó lesz. A babgulyás különösen izgatja a fantáziámat.

A pincér hölgy úgy jön, mint aki már megy is, minimális társalgással. Menüt kérünk, van, hozom, italt mit kérnek, sima vizet, jó étvágyat. Mást nem tudok felidézni, amit beszéltünk. De rövid várakozás után érkezik a babgulyás, kenyérrel.

A leves kissé híg első látásra a gulyáshoz képest, de klasszul gyöngyözik a teteje, úgyhogy inkább kóstoljunk! A bab még főhetett volna, kicsit keménynek érzem. A többi zöldség viszont, ami főként répát jelent, puha. Van még benne kb 5-6 kocka hús. Ízre egészen finom, de hiányolom a gulyást számomra jellemző sűrűbb állagot.

Lássuk a második fogást. Milánói sertésborda. A hús úgy tűnik, frissen van kirántva. Ez jó. Viszont agyon van klopfolva. Ez nem jó. A tészta fényévekre van az al dentétől, úgy is fogalmazhatnék, jó alaposan meg lett főzve. A szósz rajta ambivalens érzésekkel tölt el. Úgy néz ki, minden benne van, amiért jó sívvel milánóinak nevezhetjük, sőt a hozzávalók frissnek tűnnek, viszont a paradicsomszószban van valami mű. Mintha valami "szószosítóval" fel lenne tuningolva, hogy krémesebb állagú legyen. Ízre is picit mesterkélt.

A fizetéssel nem tudtuk kivárni, mire a pincér hölgy kiér. 5 perc várakozás után, ami az ebédidőnk (fél óra) kb 15%-a, bementünk fizetni.

Ítélethirdetés...

Értékelés: 4 pont (a 10 pontból)

És ismét itt a hétvége, hurrráááá! Itthon már régóta játszunk a szilvásgombóc gondolatával, ezért szombaton úgy gondoltam, körülnézek a piacon, hátha már elkezdett megérni a kis lilaság, vagyis a szilva. Illetve tervben van egy kiadós lecsó főzés is, megnézzük, kapok e hozzá stramm paprikákat és illatos paradicsomokat. Imádjuk a lecsót. Nekem 16 éves koromig ugyan kitartóan elhúzódott a lecsóútálat, de később átcsapott rajongásba. Vannak ilyen éles kanyarok az ember ízlésében. Az itthon termesztett paradicsomokat nemesebb célokra terveztem felhasználni, de erről majd még később...