A varázsszó: csülök...

Vannak pillanatok az ember életében, mikor tudni kell nemet mondani. Nekem ezzel általában nincs problémám. De van egy varázsszó, amire nem tudok éhesen nemmel reagálni. És ez a csülök... Hhhh...

Ma is útra keltünk, hogy tovább kísérletezzünk a napi menük rengetegében. Célunk a Menta étterem volt. Elindultunk, megvolt merre, és hova. Az odafelé vezető út azonban okozott némi fennakadást. Mindig nézegetjük a következő potenciális étterem menükínálatát, jön egyik a másik után. Ez nem szokott különösebb veszélyt jelenteni. Ezen az úton azonban váratlanul szembe jött az egyik étterem menütábláján kiírva az a szó, aminek láttán a lábaink megremegtek, és ami aztán komoly választás és lelkiismereti válság elé állított minket.

"Ropogósra sült csülök" állt az egyik, célunkhoz amúgy nagyon közeli étterem napi ajánlatában. Ez próbatétel - gondoltuk - maradjunk csak az eredeti célnál. Egyébként a csülköt éles fegyverként ránkszegező étteremben pont nemrég jártunk, így butaságnak tűnt volna adni még egy esélyt. De a csülök nem hagyott nyugodni. Lássuk, a másik étteremben mit adnak? Hátha ez lendít egyet a dilemmán, hiszen fő a missziónk, hogy újabb és újabb éttermeket látogassunk meg... Nem mehetünk egy olyanba, amiben épp nemrég voltunk... Miről fogunk akkor beszámolni?! Reméljük, a Mentában valami, a csülökhöz hasonló ütős ajánlat vár minket, ami végre észhez térít. Francia hagymaleves, fetával és paradicsommal töltött RÁNTOTT CSIRKEMELL, steak burgonyával. Végünk van... Egy rántott csirkemellnek a csülök ellen kb hasonló esélyei vannak, mint egy svájcibicskának egy gépfegyver ellen. Egymást lebeszélve aztán rábeszélve, ördögi vívódások közepette végül döntöttünk. És bár a csülökre nemet kellett volna tudni mondani, de gyengének bizonyultunk, és az ellenfél is. Szégyen ugyan, de végül rá tudott venni bennünket, hogy a küldetést hátrahagyva kövessük ízlelésünk hívó szavát. Így a Menta ismét mostohagyerek lett.

Őszintén lelkiismeret furdalást éreztem. Egyrészt azért, mert egy ilyen ócska trükkel el lehetett téríteni eredeti, és egyébként nagyon elszánt célomtól. Elcsábultam, szánalom... Másrészt a csülök persze nem az a csülök volt, amire mindketten számítottunk. A ropogós bőr valahol félúton lemaradt, és a fűszerezés sem az, amire olyan nagy várakozással mondtunk igent. Mégszánalmasabb. A krumplipüré legalább krumpliból volt, és a leves is egy fokkal jobb volt, mint legutóbb. De egy dologban egyhangúan megegyeztünk ebédelőpartneremmel: a legutóbbi pontszámon utólag, a csülökebéd tükrében sem változtattunk volna.

Csak a korrektség kedvéére a recepteknél megtekinthető, mit nevezek én igazi csülöknek.

A mai nap tanulsága: nem minden csülök, ami fénylik...

És szentül megfogadom, legközelebb erős leszek...