Név: Kalamáris Vendéglő
Cím: Pécs, Rákóczi út 30.
Menü ára: 750 Ft
A Kalamáris kb 3-4 évvel ezelőtt az egyik kedvenc helyem volt. A nagymamám - aki a családunkban hírhedten a legválogatósabb goumet, és egyébként remek otthoni szakács - vitt el először ide, mondván, ez a kedvenc pécsi étterme. Nagypapám ide hozta, ha udvarolni akart neki egy gyertyafényes vacsorával, elmondása szerint itt evett először szürkemarha pörköltet, csodás borvacsorákat kínálnak, a déli menü is kifinomult és kellemes, és pont akkora adagot adnak, amit az ő minimál kapacitású gyomra és teszem hozzá az álságos fogyókúrája befogad. Mivel nincs messze a munkahelyemtől, elhívott, hogy menjünk el ide egyszer együtt ebédelni. A Nagyim ízlésében még sosem kellett kételkednem, - aki a libamájat szereti, az rossz ember nem lehet - és mivel ódákat zengett az itteni menüről, így hát egyik ebédszünetemben elmentünk együtt kajálni egy jót. Akkor sem csalódtam a Mamikám ízlésében. A mai napig emlékszem a menüre: zöldséglevest ettünk, ami friss volt és melengetően ízgazdag. Kis csészében szolgálták fel, és tele volt finom, zsenge zöldségekkel, amik kellemesen roppanósra voltak főzve. Valami csoda volt. Addig nem gondoltam, hogy egy zöldségleves ennyire jó lehet. Másodiknak gombás tagiatellét ettünk, bolti, ámde kiválóan, frissen kifőzött tésztából. A szósz rajta selymes és lágyvolt, tejszínes, krémes, pont olyan lehelletnyileg kiszámolt gombaaromával, hogy az ízlelőbimbók még éppcsak hogy megkapták a mézesmadzagot, és máris könyörögtek, hogy még-méééég... A tökéletesség netovábbja volt. Szép környezet, jó kaják. Akkor és ott beleszerettem a Kalamárisba.
Volt, hogy nem csak menüzni mentünk ide nap közben, de este is beneveztünk egy étlapos vacsorára. Ezekben az esetekben is kényeztető, különleges, ínyenc és igényes fogások vártak. A Kalamáris alapelve tetszett: egyszerű, ízletes ételek, egy kis csavarral. Úgy gondolom, hogy ha egy étterem alapelve nem hazudik, annak a napi menüben is tükröződnie kell, és úgy éreztem, a Kalamárisnál végre e tekintetben is megtaláltam, amit kerestem. Egy étterem, ami jó hely, és ahol a déli menü kiváló minőségére is pont annyira lehet számítani, mint az étlap egyéb különlegességeire.
Több évig látogattuk lelkesen az éttermet azokon a napokon, amikor épp nem maradt a vasárnapi ebédből hétfőre magunkkal csomagolni való, vagy elsodorta az élet a hétköznap esti főzést. És zömében nem csalódtunk. Végre egy étterem, ahol egy selymes főzelék is megállja a helyét a napi menüben, és a tésztaételeket sem csak péntekenként pakolják ki a felső polcról a csontváz mellől. Kvázi törzsvendégek lettünk, a pincérek már az éttermen kívül is előre köszöntek nekünk. Szerettünk oda járni.
Aztán egyszer csak történt valami. Kb másfél éve... Először csak azt vettük észre, hogy az adagok növekedtek meg, több kaját hoztak, pedig teljesen rendben volt az adag előtte is. Aztán apróságok: maszatos tányér, foltos terítő. Aztán elkezdődött a hanyatlás az ételekben is. Íztelen húsleves, hús és zöldségek nélkül, szottyossá főtt tészta, újramelegített tojásos nokedli, zsírban tocsogó húsok, belül nyers desszert (fánk). Nem tetszett, hogy ezekkel találkoztunk, de vártuk a csodát. Talán csak egy-egy rossz napon találtunk oda, megzakkant a szakács, válság van, vagy a főnök szabadságon. De nem jött a csoda. Újra és újra csalódnunk kellett a Kalamáris déli menüjében, míg végül egy fél éve elhatároztuk, hogy nem eszünk ott többet.
Most picit örültem neki, hogy túrám lehetőséget adott rá, hogy újabb esélyt adjak annak az étteremnek, melyet régebben úgy szerettem, és amiben olyan nagyot csalódtam. Bíztam benne, hogy legutóbbi látogatásom óta talán történt valami magasztos megváltás, és Harry Potter egy varázsütésre visszaállította a régi rendet. Körtúrám első állomásaként is ezért egyértelmű volt, hogy őket választom. Jó alkalom ez, hogy meglássuk, mi történt az elmúlt fél év során, járt e itt a Nimbusz 2000 vagy sem.
Reményekkel telve állítottunk ezért be nem sokkal délután 1 óra után, hogy menüt együnk. A hely tömve volt, ez bíztató jel, bár ismerjük a legyekkel kapcsolatos idevágó hasonlatot. A hely még mindig csinos, igényes berendezéssel, szép környezetben, a belvárosban. Meglepetésemre a menü választás ismét átalakult, felcsillant a szemem, gondoltam, ez talán egyéb változásokat is előjelez. Az étterem fénykorában 3-3 napi menüt kínáltak. Lehetett választani, minden nap más-más 3 ételből. Ez az idő elteltével változott, napi 1 menüt kínáltak, és mellette volt heti 4 állandó menü, amit alternatívaképp a hét mármelyik napján választhattunk abban az esetben, ha a napi menü épp nem tetszett. Ugye, már bonyolódik... Most a menüválaszték a mai napra a következő volt: 4 fajta leves és 6 féle főfogás, lehetőség szerint variálva. Először azt hittem, a hét minden napjára ezekből lehet válogatni, de a menükártyán csak kedd volt feltűntetve. Ez elég bőkezű.
Brokkoli krémlevest kértem, sajtos pirítóssal, ez jól hangzott. A hideg uborkakrémleves nem csigázott fel, a húsleves és a gyümölcsleves pedig már uncsi. A brokkolit imádom, és emlékeimben még élénken él, hogy anno milyen krémleveseket ettünk ezen a helyen. Jó lesz! Főfogásnak a roston csirkemellet választottam hasábburgonyával és friss salátával. Mivel nem vagyok csirkemell párti, ez nehéz döntés volt, de kíváncsi voltam, hogy oldják meg a csirkemell kontra csontszárazra sütés kérdését. Az alternatívák: rántott sertés szelet, cigány pecsenye, túróval töltött csirkemell rántva, spenót tükörtojással, és végül zöldbab főzelék natúr sertésszelettel. A férjem, aki ezúttal is velem tartott és aki egyben nem meglepő módon kedvenc ebédelőpartnerem is, szintén a brokkoli krémlevest választotta, de ő a tömény zöldeknél maradva a spenótos folytatásra voksolt.
Megkaptuk a levest. Először egymásra néztünk, és azt fontolgattuk, hogy megkérdezzük, ez valóban a brokkoli leves e, nem keverte e véletlenül össze a rendelésünket a pincér. A leves ugyanis sokkal inkább hasonlított egy zavaros húslevesre, mintsem arra, aminek egy kicsi köze is van a brokkolihoz. Bár textúrájában a húslevesnél sűrűbbnek mutatkozott, de azért egy krémlevestől fényévekre volt. A tetején gyöngyökben kiváló zsírcseppek is határozottan erre hajaztak. Dehát kit izgat, lehet, hogy az íze remek lesz. De sajnos nem volt az. Igyekeztünk fölfedezni a brokkolit, de még csak nyomokban sem jártunk sikerrel. Határozottan az volt a benyomásunk, hogy ez egy húslevessel tévedésből csurig felhigított valamikori brokkoli krémleves volt, de szegény mostanra már elvesztette identitását. Szívás... De hátha a pirítós tud még meglepetést okozni. Nem tudott. Egy szottyadt pirítós nem tud.
Ez idáig rosszabb volt, mint arra készülhettünk volna, így nincs más hátra, mint előre, jöjjön a főétel! Marha éhesek voltunk!
Az én roston sült csikém javára írható, hogy távol maradt a csontszárazságtól, a hús alatti tocsogós zsírcseppeket figyelve viszont úgy tűnt, sikerült a másik végletbe esni. Fűszerezésre egész pofás, visszafogott, állagra viszonylag puha, ami mutatja, hogy nincs túlsütve, ez jó pont. A zsírosságot viszont nem tudtam tolerálni. Éhes maradtam... A krumpli átlagos, mirelitszerű sültkrumpli, szottyadt az aláfolyt salátalétől. A salátát mind megettem végső elkeseredésemben
Közben hevesen érdeklődtem a spenót főzelék felől az asztal túl oldaláról, hátha néhány maradék kanállal zsákmányolhatok belőle. Egy kóstolásig jutottam, többet nem kértem. Tudom milyen a jó főzelék, mert azt imádom. Ez nem az volt. Egy egy főzelék volt, amit vízzel higítottak fel. Íztelen, minimális zöldséggel. Szánalmas. Az ebéd csúcspontja a tükörtojás volt, ami viszont prímán volt megsütve, pont, ahogy szeretem, a fehérje pirult, a sárgája folyós és krémes, hmmm.... így abból sikerült néhány falatot lopkodnom.
Ítélethirdetés... Véleményünk ebédelőpartneremmel egybehangzó.
Értékelés: 2 pont (a 10 pontból)
Mivel ma sokkot kaptunk a tapasztaltaktól, és nem mellesleg éhesek maradtunk, vacsira csináltam valami megnyugtatóan finomat. Friss spagettit pestoval, friss bazsalikomból (saját termés a lakáskertünkből), és pirult zamatos fenyőmagból, egy lehelletnyi ínycsiklandó parmezánnal igazi olívaolajjal. Vannak még jó dolgok. Ha valakit érdekel, hogy pontosan hogy készül, a receptek menüpontban olvasható.
A holnapi napot menümentesen hagyjuk, mert maradt pesto, ami egy kis tésztával tökéletes ebéd lesz holnap. Csütörtökön folyt. köv....
Rég jelentkeztem. A múlt nyáron indult kis projektem, mi szerint végig járom és kipróbálom Pécs összes déli menüt
kínáló éttermét, picit szünetelt az elmúlt időben. Felfüggesztettem a feladatot, miután szembesültem vele, hogy még hány rossz étterem van, amit kénytelen leszek kipróbálni. Hiába, nem minden az elszántság. Kell néha egy kis pihenés.
