2013. március 9., szombat

Reloaded


Rég jelentkeztem. A múlt nyáron indult kis projektem, mi szerint végig járom és kipróbálom Pécs összes déli menüt kínáló éttermét, picit szünetelt az elmúlt időben. Felfüggesztettem a feladatot, miután szembesültem vele, hogy még hány rossz étterem van, amit kénytelen leszek kipróbálni. Hiába, nem minden az elszántság. Kell néha egy kis pihenés.
Tegnap azonban egy kedves dolog történt, ami felhívta a figyelmem arra, hogy van értelme a folytatásnak. Egy ismerősöm mondta, hogy a Facebookon megosztásra került a legutóbbi bejegyzésem, amit az Addo Cafe-ról írtam. Szóval ez egyelőre új élmény, de úgy tűnik, más is olvassa amit írok! :) Köszönetképp tehát jöjjön mostantól a folytatás! Megyek tovább, keresek, kutatok, eszem, iszom, pontozok.
Az eddigi tapasztalatok alapján egyelőre heti max 2 étterem látogatást fog befogadni a gyomrom, otthon készült finomságaimat viszont továbbra is megosztom veletek a Receptek menüben.
 
Egyszóval folytatás következik! Gyertek, olvassátok!
 

2012. július 23., hétfő

Addo Cafe & Restaurant, Pécs

















Név: Addo Cafe & Restaurant
Cím: Pécs, Kossuth tér
Honlap: http://www.addocafe.hu/
Menü ára: 1280 Ft

A hétvégén sok finomság volt itthon, amiből aztán hétfőre egy deka sem maradt. Vasárnap dupla adag lecsót főztünk, de mind egy szálig elfogyott. Így már hétfőn is ki leszünk szolgáltatva az éttermek ki tudja, épp milyen kínálatának. Már előre félek... De ugyanakkor, ha őszinte akarok lenni, nem bánom, hogy hétfőre nem nekem kellett elkészítenem az ebédet. És bár hozzászoktam az otthoni jó ízekhez, van, hogy az embernek kell egy kis pihi. Ez történt velem is. A hétvége után egy dolgot azonban biztosan tudtam: ma kizárólag jó helyre mehetünk.  

Ad hoc ötlettől vezérelve került a választásunk az Addo Étteremre, ami egyben kávézóként is funkcionál. Közel van, alapvetően jó kis hely, és mint megtudtam, menüt is kínálnak. Szuper. Az ára már nem annyira szuper, picit húzós az eddigiekhez képes és ahhoz képest, amit szívesen kiad az ember egy ebédre. De minőségben előre kell lépnünk, talán az egyik hozza magával a másikat. Szóval árkategóriában ugrottunk egyet, reméljük, ez a minőségben is magával fogja hozni az előrelépést.

Az Addo Pécs abszolút belvárosában helyezkedik el, gyakorlatilag az ex-Konzum áruház, ami mostmár Ázsia Center (kínai üzlet) alsó részében, a 2010-ben fullosra felújított Kossuth tér felőli oldalon. A tér nyáron tele van szaladgáló árvagyerekekkel és furcsa külsejű alakokkal, akik nappal megrohamozzák az itt székelő okmányirodát, ez néha zavaró, de nem életveszélyes. Az Addo ilyenkor a Kossuth tér felé teraszt is kialakít, amin ilyen csodás időben ki tudunk kapcsolódni egy fél órára az irodából kiszabadulva az ebédszünetben. Az étterem stílusában az egyszerűség híve. Egyszerű és elegáns. Berendezését és étlapját tekintve is teljesen egységes a kép. Letisztult kaják, finom italok és kifinomult kávék. Csak úgy, egy kávéra már többször ruccantunk be ide, bátran ajánlom a helyet, barrista ismerőseim is elismerően nyilatkoznak róla. De ettem is már itt, bár talán eddig csak egyszer, de akkor is jó élményekkel távoztam. Hogy pontosan mit ettem akkor, már nem emlékszem, de rendben volt nagyon, ez megmaradt. Talán valamilyen csicseriborsó krémleves volt, és fogalmamsincs milyen főétel. Hát igen, öregszem... :) Ne erőltessük...

Az Addoban külön étlapot kínálnak a "szezonra", melyben csupa idénytermékből készült finomság található. Ez nagyon tetszik. Egyszerű, letisztult kaják. Napi ajánlatuk egy féle leves és főétel, aminek a kilétét az adott napig nem fedik fel. Az az illúzióm, talán aznap dől el, esetleg az aznapi piaci és húskínálat függvényében, hogy mi lesz a déli ajánlat. De ne álmodozzunk, inkább tapasztaljunk! A menü árában egyébként benne van egy ajándék ital is. Okos árukapcsolás, és az ár így mégsem böki annyira a csőrünket, "hisz még ajándék italt is adnak". Egyébként ha ezt leszámítom belőle (3-400 Ft), akkor árban kb ott vagyunk, mint bármelyik pécsi belvárosi étterem. 

Délután kettőkor érkezünk, a hely dugig tele, többnyire kávézókkal, limonádézókkal, de egy asztalt sikerül találnunk. A felszolgáló személyzet ismerős. A fiú volt évfolyamtársam, a lányt még a Goldmark kávézóból ismerjük, ahová régebben sokat jártunk, ott is felszolgáló volt. A nevét nem tudom, sosem tudtuk, de a barátainkkal egymás között csak Mókuscicának becéztük, mert mindig olyan kedves volt. :) Szóval MC (Mókuscica) az Addoban dolgozik, ez jó hír. És még mindig kedves, mosolygós, és pörög a placcon. Kapjuk is hamar a menünket.

A leves cukkínikrémleves bacon chipsszel. Végre egy hely, ahol nem menzás tányérban kapjuk az ételt! Hm... Már az illata is isteni! Hívogató, gőzölgő. Állagra sűrű, krémes, látszik, hogy dugig van zöldséggel. Fűszerezésében rendkívül visszafogott, hagyja érvényesülni a zöldség ízét! Egyszerűen tökéletes!!! Imádom! Az ebédelőpartnerem olykor kevésbé szofisztikáltan fogalmaz, ő csak ennyit mondott amikor letette a kanalat: "Végre ettünk egy jó levest ebben a rohadt városban!". Hát igen, végre tényleg ettünk egy jó levest. Bármikor máskor is megenném. Csodás volt! Egy puszit küldök a szakácsnak!

Jöhet a főétel. Csirkés, spenótos penne gorgonzolával. Na lássuk! Külsőre semmi extra. Illatra isteni sajt. Ízre... Nos ízre nagyon rendben van! A tészta pont kellően megfőzve, még olyan friss, harapnivaló, a sajtos szósz krémes, lágy, selymes, a csirke - én is meglepődtem, mert étteremben, pláne napi menüben eddig ritkán tapasztaltam ilyet - csirke ízű. Érezhetően csirkemell, de szaftos és nem az az ízetlen gumis izé, hanem csirkehús ízű, finom, omlós. A spenótlevelek megfonnyasztva, ez picit talán maradhatott volna ressebb, de hé, idény termék!! A tetjén egy kis parmezán... Adagban pont kellemes. Nagyon szuper.

Ítélethirdetés...


Értékelés: 9 pont (a 10 pontból)

GRATULA az Addonak! Egyrészt mert nagyon meg voltunk elégedve, másrészt mert eddig a legmagasabb pontot sikerült bezsebelniük, harmadrészt, mert egy zord hétfői napon is tudtak örömet és meglepetést okozni nekünk. Nagyon klassz étterem, bátran ajánlom mindenkinek, aki rászán vagy rá tud szánni ennyivel többet egy jó ebédre! Megéri! Az árkategória váltás tényleg minőségi váltást is hozott. De hiszem, hogy ennél olcsóbban is ehetünk hasonlóan nagyszerűt.

Holnap a mai mennyei ízek után vezekelnünk kell. Már jól sejtem, melyik étterem jön, de elárulnom csak holnap szabad... Addig tessék izgulni! :)

2012. július 20., péntek

Menta Étterem, Pécs

















Név: Menta Étterem
Cím: Pécs, Jókai tér 5.
Honlap: http://mentaetterem.hu/
Menü ára: 780 Ft

Péntek. El sem hiszem, hogy a Mentában vagyunk! Harmadszorra csak sikerült eljutnunk ide is!

A Menta egy viszonylag kicsi, de hangulatos étterem Pécsbelvárosában, a "nagyujj" szobor tövében a Jókai téren. Nem vicc, tényleg van egy szobor a téren, ami egy nagyujjat ábrázol. Aki még nem látta, annak ajánlom figyelmébe. Egy barátnőmék tartották legutóbb itt az érettségi találkozójukat. Úgy hallottam, jól sikerült! :) Tavasz közeledtével a Menta Étterem is a közvetlen szomszédságában lévő Jókai Ételbárhoz hasonlóan terjeszkedni kezd a Jókai tér irányába, így az éhes arra járók ebben az időszakban a szabadtéren is helyet foglalhatnak.

Mi is így teszünk, hiszen az idő szuper. Délután 2 óra magasságában érkezünk.

Első látásra igényes berendezésű hely. Közelebb érve néhány apró hibára leszünk figyelmesek: az asztalok csúnyán karcosak. Sebaj, az étel a lényeg! Lássuk, mi ma a felhozatal! Az étteremben amúgy egy fajta menü van, minden nap más-más, a honlap tanulsága szerint idézem: "rendkívül változatos". Kíváncsiságból megnéztem a honlapon - mostanában csirkemell-érzékeny lettem - hogy a héten hányszor volt a tegnapihoz hasonlóan csirkemell, persze különböző álruhákban. Az 5 napból 4... Ez nem jó jel. Szerencsére ma babgulyás és milánói sertésborda van. Jó lesz. A babgulyás különösen izgatja a fantáziámat.

A pincér hölgy úgy jön, mint aki már megy is, minimális társalgással. Menüt kérünk, van, hozom, italt mit kérnek, sima vizet, jó étvágyat. Mást nem tudok felidézni, amit beszéltünk. De rövid várakozás után érkezik a babgulyás, kenyérrel.

A leves kissé híg első látásra a gulyáshoz képest, de klasszul gyöngyözik a teteje, úgyhogy inkább kóstoljunk! A bab még főhetett volna, kicsit keménynek érzem. A többi zöldség viszont, ami főként répát jelent, puha. Van még benne kb 5-6 kocka hús. Ízre egészen finom, de hiányolom a gulyást számomra jellemző sűrűbb állagot.

Lássuk a második fogást. Milánói sertésborda. A hús úgy tűnik, frissen van kirántva. Ez jó. Viszont agyon van klopfolva. Ez nem jó. A tészta fényévekre van az al dentétől, úgy is fogalmazhatnék, jó alaposan meg lett főzve. A szósz rajta ambivalens érzésekkel tölt el. Úgy néz ki, minden benne van, amiért jó sívvel milánóinak nevezhetjük, sőt a hozzávalók frissnek tűnnek, viszont a paradicsomszószban van valami mű. Mintha valami "szószosítóval" fel lenne tuningolva, hogy krémesebb állagú legyen. Ízre is picit mesterkélt.

A fizetéssel nem tudtuk kivárni, mire a pincér hölgy kiér. 5 perc várakozás után, ami az ebédidőnk (fél óra) kb 15%-a, bementünk fizetni.

Ítélethirdetés...


Értékelés: 4 pont (a 10 pontból)

És ismét itt a hétvége, hurrráááá! Itthon már régóta játszunk a szilvásgombóc gondolatával, ezért szombaton úgy gondoltam, körülnézek a piacon, hátha már elkezdett megérni a kis lilaság, vagyis a szilva. Illetve tervben van egy kiadós lecsó főzés is, megnézzük, kapok e hozzá stramm paprikákat és illatos paradicsomokat. Imádjuk a lecsót. Nekem 16 éves koromig ugyan kitartóan elhúzódott a lecsóútálat, de később átcsapott rajongásba. Vannak ilyen éles kanyarok az ember ízlésében. Az itthon termesztett paradicsomokat nemesebb célokra terveztem felhasználni, de erről majd még később...

2012. július 19., csütörtök

A varázsszó: csülök...

Vannak pillanatok az ember életében, mikor tudni kell nemet mondani. Nekem ezzel általában nincs problémám. De van egy varázsszó, amire nem tudok éhesen nemmel reagálni. És ez a csülök... Hhhh...

Ma is útra keltünk, hogy tovább kísérletezzünk a napi menük rengetegében. Célunk a Menta étterem volt. Elindultunk, megvolt merre, és hova. Az odafelé vezető út azonban okozott némi fennakadást. Mindig nézegetjük a következő potenciális étterem menükínálatát, jön egyik a másik után. Ez nem szokott különösebb veszélyt jelenteni. Ezen az úton azonban váratlanul szembe jött az egyik étterem menütábláján kiírva az a szó, aminek láttán a lábaink megremegtek, és ami aztán komoly választás és lelkiismereti válság elé állított minket.

"Ropogósra sült csülök" állt az egyik, célunkhoz amúgy nagyon közeli étterem napi ajánlatában. Ez próbatétel - gondoltuk - maradjunk csak az eredeti célnál. Egyébként a csülköt éles fegyverként ránkszegező étteremben pont nemrég jártunk, így butaságnak tűnt volna adni még egy esélyt. De a csülök nem hagyott nyugodni. Lássuk, a másik étteremben mit adnak? Hátha ez lendít egyet a dilemmán, hiszen fő a missziónk, hogy újabb és újabb éttermeket látogassunk meg... Nem mehetünk egy olyanba, amiben épp nemrég voltunk... Miről fogunk akkor beszámolni?! Reméljük, a Mentában valami, a csülökhöz hasonló ütős ajánlat vár minket, ami végre észhez térít. Francia hagymaleves, fetával és paradicsommal töltött RÁNTOTT CSIRKEMELL, steak burgonyával. Végünk van... Egy rántott csirkemellnek a csülök ellen kb hasonló esélyei vannak, mint egy svájcibicskának egy gépfegyver ellen. Egymást lebeszélve aztán rábeszélve, ördögi vívódások közepette végül döntöttünk. És bár a csülökre nemet kellett volna tudni mondani, de gyengének bizonyultunk, és az ellenfél is. Szégyen ugyan, de végül rá tudott venni bennünket, hogy a küldetést hátrahagyva kövessük ízlelésünk hívó szavát. Így a Menta ismét mostohagyerek lett.

Őszintén lelkiismeret furdalást éreztem. Egyrészt azért, mert egy ilyen ócska trükkel el lehetett téríteni eredeti, és egyébként nagyon elszánt célomtól. Elcsábultam, szánalom... Másrészt a csülök persze nem az a csülök volt, amire mindketten számítottunk. A ropogós bőr valahol félúton lemaradt, és a fűszerezés sem az, amire olyan nagy várakozással mondtunk igent. Mégszánalmasabb. A krumplipüré legalább krumpliból volt, és a leves is egy fokkal jobb volt, mint legutóbb. De egy dologban egyhangúan megegyeztünk ebédelőpartneremmel: a legutóbbi pontszámon utólag, a csülökebéd tükrében sem változtattunk volna.

Csak a korrektség kedvéére a recepteknél megtekinthető, mit nevezek én igazi csülöknek.

A mai nap tanulsága: nem minden csülök, ami fénylik...

És szentül megfogadom, legközelebb erős leszek...

2012. július 17., kedd

Rundó Étterem, Pécs

















Név: Rundó Étterem és Söröző
Cím: Pécs, Citrom u. 16.
Honlap: http://www.rundo.hu/
Menü ára: 790 Ft

Hogy őszinte legyek, a hétvégi gasztotobzódás után nem volt sok kedvünk ismét kísérletezni a menükínálat ingoványos őserdejében. De legyünk optimisták, és persze a cél lebegjen a szemünk előtt! Akkor is megtaláljuk azt a helyet, aminek végre 10 pont jár! Mai célpontunk és reménységünk a Rundó Étterem, ahol ettünk már jót is. Hátha most is így lesz.

A Rundó régi hely Pécsett. Nappal inkább étterem, este inkább söröző. Eddig vegyes érzelmeket táplálok iránta. Még gimis koromban sokat jártunk ide csocsózni. A tulajdonos igazán jó arc, kedvelem. Az ételt csak a menüből ismerem, ez viszont elég hektikus. Van, hogy csodás, van, hogy szánalmas. Alapvetően a hely kínálatát a házias ízek erősítik, élen a rántott cuccokkal. Rántott harcsafilé, rántott máj, rántott csirke, rántott borda, rántott szelet, rántott akármi, -bármi vagy -valami. Viszont ettem már itt remek marhapörköltet, és disznótoros ebédet, de szottyos brassói aprópecsenyét és átsületlen csirkecombot is. Főbb ismertetőjele, hogy menükínálatában visszatérő szupersztár a csirkemell. Dögunalom. Bár állítólag erre döglik a nép. A héten kedden, szerdán és csütörtökön is fellép különböző köntösökben, hol csíkozva, mártással, hol roston sütve, hol borzas bundában kirántva. Még egy jellegzetesség, ha valaki a Rundóban ebédel, azt rögtön megérzed. Szimatra... Ezért ma mindenképp a kerthelyiségben szeretnék ebédelni.

A Rundóban a leves adott, a főételt tekintve ha időben érkezünk, még választhatunk a kétféle menü közül. Ma viszonylag korán jutottunk el az evésig, fél 1-kor már a Rundóban lessük a kínálatot, így akad még mindkét menüből. Amúgy a hely rogyásig tele. Hiába, ma csirkemell van. :) Meggyőződésem egyébként, hogy az egész világ összes csirkeállományának sincs ennyi mellfiléje, amennyit ebben az étteremben felszolgálnak. Nade lépjünk túl ezen! Van hely a kerthelyiségben, király! Retro hangulat, rácsos kis szeparék, de legalább no kajaszag!

Ma brokkoli krémleves van. Múlt héten egy másik helyen is ez volt (http://molnarka.blogspot.hu/2012/07/kalamaris-vendeglo-pecs.html), ez a rémkép még mindig kísért, de remélem, az itteni képes lesz feledtetni a brokkoli krémleves legutóbbról megmaradt gyászos emlékét. Mellé kérünk mindkét menüből egyet-egyet: egy roston CSIRKEMELL filét roston, párolt gyümölcsökkel, steak burgonyával, és egy RÁNTOTT szeletet burgonya pürével!

Az itteni krémleves eddigi látogatásaink egyik legjobban sikerült levese. Láthatóan és érezhetően is van benne zöldség. Végre egy brokkoli leves, ami brokkoli ízű. Szánalmas, hogy már ennek is tudunk örülni... De ez van. Kicsit fűszer alapjában túlspilázottnak érzem (leveskocka gyanú), persze ez ízlés kérdése, de alapvetően a zöldséget tekintve jó irány. Állagában kissé rusztikus, magyarul darabos, de legalább látszik, hogy brokkoliból készült. Lehetne selymesebb, és letisztultabb ízű, de ne legyünk telhetetlenek! A tetejére kaptunk egy kis pirított, bizonyos esetekben inkább égett kenyér kockát. Az, hogy ilyen ne kerüljön az ételbe, úgy gondolom, csupán odafigyelés kérdése.

A kiszolgálás villámgyors, hatékony, semmi cé-có, már jönnek is a főételeink. Vizet nem kaptunk mellé, pedig ez mindenhol szokás (talán előírás is, bár ennek utána fogok nézni) ezt sérelmeztem. Lehet, hogy kérnünk kellett volna?...

A csirkemellen egyből látszik, hogy nem spilázták túl: a són kívül gyakorlatilag nincs rajta semmi fűszer. Sütés szempontból elmegy, nem csontszáraz. Vannak viszont rajta "remek" konzerv gyümölcsök... Messziről látom, hogy ez valami ócska előre összevágott gyümölcskeverék egy cukros löttyel teli konzerves doboz mélyéről. Ez komolyan csak engem zavar? Őszibarack, körte, egy fél szem koktél cseresznye és némi ananász. A piacon kapható olcsón rendes őszibarack, ribizli, szilva, meggy... Ezekkel van valami gáz? Nem láthatnám inkább ezeket a hús tetején a sápatag gyümölcsutánzatok helyett?! A köret jó. Végre úgy látom, ez nem mirelit.

Ugorjunk tovább, mielőtt harakirit követek el. Nézzünk körül szomszédunk tányérján is. Itt a rántott "csoda". Kinézetre az a klasszikus fél négyzetméter rántott hús. A krumplipüré elég fura, már látványra is kiderül, hogy valami error van vele: az állaga a tányér egyik oldalán folyós, a másik oldalán darabos, kvázi száraz tört krumpli. Megkóstolom, de rájövök, nem kellett volna. A püré gyakorlatilag íztelen, és tényleg vannak állagbeli alfák és omegák. Hogy mit nem sikerült benne elkeverni, az rejtély, de valami vizes, talán tejes holmi lehet. Vaj nyomokban sincs, amitől csodás krémes állagot és bódító aromát kapna a köret, a krumpli íz ha valaha volt nem tudom, hová veszett... A hús íze határozottan az agyonhasznált sütőolaj ízét adja ki. Aki evett már ilyet, az tudja, miről beszélek. Ez annak az olajnak az íze, amiben kisütötték az aznapi összes rántotthúst, de még lehet, hogy a krumplit is.

Amikor kifordultunk az ajtón, már látszott, hogy a CSIRKEMELL menü elfogyott. Hiába, lehet, hogy nem az éttermekkel van a baj, hanem a vendégekkel?! Tényleg a csirkemell a sztár?? Komolyan el fogok azon gondolkodni, hogy hogyan tanítsam meg embertársainknak, hogy a csirkemellen kívül is léteznek ehető és finom húsok, és pláne zöldségek! Attól nem élünk egészségesebben (legalábbis kár ezzel kábítani magunkat), hogy a marhahús helyett csirkét eszünk...


Ítélethirdetés... Vitatkoztunk a számokon, de megszületett a döntés, ami pozitív dőlésszögét határozottan a levesnek köszönheti.


Értékelés: 4 pont (a 10 pontból)


Vasárnap a férjem szüleitől egy tál gyönyörű szedret kaptunk, ami a kertjükben termett, és amiből estére csodás szederhab lett. Recept a szokásos helyen: http://molnarka.blogspot.hu/p/receptek.html

Holnap délben  szeretnék valami finomat enniiii!!!!!!!!!!!!!!

2012. július 15., vasárnap

Hétvége - Én és a zöldségeim

Ha szombat, akkor piac. Tele isteni idény zöldségekkel. Sok mindennek van most a szezonja. Például a töknek is, ami az egyik kedvenc zöldségem. A tök jellemzője, hogy olyan, mint a kaméleon. Amivel együtt sül vagy fő, annak átveszi ízét és zamatát. Így jókat lehet vele kreatívkodni!

A piacon szerváltam egy méretes tököt, így a hétvége ennek jegyében telt. Kiügyeskedtem egy új receptet is, ami a tök és a saját termésű paradicsom házasságából született, de készült tökfőzelék is isteni fűszeres kolbásszal. Vacsira még a legtürelmesebb alapanyag, a gomba is befigyelt.

Az érdeklődőknek a hétvégi receptek a Receptek menüben.

Ahogy reméltem, maradt bőven kaja, szóval hétfőn tuti, hogy finomat eszünk! :) Mivel jól ismerjük a hétfők gyilkos hangulatát, így tudhatjuk: egy ilyen napon az otthoni kaja életmentő lehet.

2012. július 13., péntek

Főnix Pizzéria, Pécs



















Név: Főnix Pizzéria
Cím: Pécs, Hunyadi u. 2.
Honlap: http://fonixpizza.hu/
Menü ára: 890 Ft

A Főnix Pizzéria közvetlen a Főnix Hotel alatt helyezkedik el, Pécs abszolút belvárosában, a Széchenyi tér tetején. Nem véletlen tehát a név összecsengés. Aki még nem járt itt soha, annak mondom: igen, van déli menüajánlatuk! Ezt én is nemrég tudtam meg, amikor egy ismerősöm ajánlotta a helyet. Ő nem mutatott még olyan éttermet, amiben csalódnom kellett volna, így ízlésében bízva egyik délben vele tartottam ide menüt enni. Az étel jó volt. Egyszerű és finom. Jobb, mint bármely másik hely déli ajánlata, ahol addig délben menüt ettem.

A Főnix alapvetően Pizzéria, illetve olaszos ihletésű ételek lelőhelye. Kínálata is többnyire erre az alapelvre fűződik föl. Új ötletek és az egyszerűség elegyéből klassz dolgokat kreálnak. Az ő nevükhöz köthető például a Rock'n'Roll pizza sorozat, melynek pizzafantáziáit híres pécsi zenekarok ihlették. A zenekarokkal együtt összeállítják azt a feltétű pizzát, amit a zenekar szívesen fémjelez saját nevével, tükrözendő a tagok ízlésvilágát, majd kis videofilm készül a műhelymunkáról (lásd a fenti weboldalon), amikben bemutatják pizzáikat, melyeket az étterem el is készít, akár helyben, akár rendelésre. Rendelés esetén dedikált, egyedi tervezésű dobozban szállítják házhoz a rajongóknak a pizzát. Így született a Someone else pizza (30Y) vagy a Bangarang (Zagastic). Klassz!

A placcmester az étteremben egyébként többnyire maga a tulajdonos, ami a szememben nagyon pozitív. Ez meg is látszik a vendéglátás színvonalán.

Ebédelőpartneremet ezek tükrében izzítottam be az ebédre a Főnixben. Nincs közel a munkahelyünkhöz, de az odafele vezető kis séta alatt az ember legalább kiszellőztetheti a fejét az ebédidőben. Délután 2 órakor érkeztünk, a 8 asztalból 5-nél ülnek. Ez jó jel. Helyet foglalunk, egyből kapunk étlapot is, mire gyorsan jelzem, hogy menüt ennénk. Természetesen van az is. A kiszolgálás mosolygós és közvetlen.

A menüválaszték itt picit más alapokon nyugszik, mint más helyeken. Heti menükínálat van, melyben 3 féle leves és 6 fajta főétel közül választhat a vendég. Zömében egyszerű ételek. A levesválasztékban megtalálható a tavaszi zöldségleves, a hideg eperleves mentakrémmel és nyári spéci alternatívaként őszibaracklé (2 dl). A főételek mind egyszerű, ételek, melyek közt bármilyen hangulatban van is az ember, kiválaszthatja azt, amit épp megkíván. Van itt lecsós karaj jázmin rizzsel, rántott camembert áfonyalekvárral és jázmin rizzsel, penne pollo, ami brokkolis-csirkés-tejszínes-sajtos pennét takar, van paradicsomos-bazsalikomos spagetti friss bazsalikomból, sajtos pizza, és az ínyenceknek füstölt makréla madársaláta ágyon. A rántott camembert sajtot és a füstölt makrélát választjuk, levesekből pedig egy zöldség- és egy eperleves rendel. Már majdnem elfutott a pincér, de sikerült megállítanom, hogy rendelhessünk egy-egy limonádét is. Hm...

A leveseket hamarosan megkapjuk, bár kanalunk egyelőre nincs hozzá, ez lemaradt a pincér listájáról, de elnézést kér, és azonnal pótolja a hiányosságot. Szupi. Nézzük, mit eszünk ma!

A hideg eperleves nem rossz. Bár ebédelőpartnerem szerint olyan íze van a mentakrémtől, mint a kanalas orvosságnak, de megnyugtatok mindenkit, igazából nem ilyen megrázó. Kicsit keveslem az epret, talán ettől olyan hóka-móka a leves, eper ügyileg mondjuk a szezonnak már jócskán vége. De állagra jó sűrű, tejszínes. A mentakrém üdítő a tetején. Megvizslatom a másik alternatívát is, a tavaszi zöldséglevest. Szép sárga szín, kevés zsír a tetején, viszonylag sok levesbetét: sárgarépa, karalábé, zöldborsó. Jól néz ki. De kóstoljunk is! Íz alapján letörtem. A látványból kiindulva többet vártam. Kicsit vegetaleves. A zöldségek szétfőttek, puhák, szottyosak. Dominál a "leveskocka-íz". Nem az igazi...

Lássuk a főételeket. A makrélától lényegében pozitív értelemben sokkot kaptam. Gyönyörű, friss, jól összerakott étel. Bármikor máskor is megenném! A hal finom füstös ízű, kellemes aromájú, a saláta pedig maga a tökély! Friss madársaláta, friss paradicsommal, kis turbózásnak főtt babszemek és egy kis feta sajt. Csodás kombináció igazi idénycuccokból. Mellé ház készítésű pogácsa kelt tésztából. Hibátlan.

A camembert frissen sült, kívül ropogós, belül csodásan lágy és krémes. Ez nagyon rendben van. A rizs csodás. Valódi jázminrizs, finoman elkészítve, pergő, friss, harapnivaló, a tetején egy kis friss petrezselyem. Az áfonyaleekvár láthatóan és érezhetően áfonyából van. Finom, gyümölcsös, friss! Máshol van, hogy az áfonyalekvár valami zselészerű gyümölcstelen izé, ami maximum színében emlékeztet az áfonyára,de valójában még csak rokonságban sem állnak. Ez végre nem az! Ez melengeti a lelkemet.

Összességében elmondható, hogy a Főnixben láthatóan foglalkoznak az alapanyagokkal, és valóban a friss, egyszerű ételekre fókuszálnak. A levesek picit rontottak a képen, de alapvetően jó az irány.

Ítélethirdetés...


Értékelés: 7 pont (a 10 pontból)

És holnaptól végre itt a hétvége, amikor otthoni fogásokkal kényeztethetjük magunkat! Szombaton piac, tele friss idényzöldségekkel! Ide biztosan elmegyek némi inspirációért, és persze zöldségzsákmányért! Közben a lakáskertünk paradicsomjai is gőzerővel érnek, így belőlük is készül jó eséllyel valami finomság.

Remélem, a vasárnapi ebédből még hétfőre is marad! :) Így ha minden jól megy, a következő étterem látogatás keddre várható.

2012. július 12., csütörtök

Jókai Ételbár, Pécs



















Név: Jókai Ételbár
Cím: Pécs, Jókai tér 5.
Menü ára:780 Ft

Egy kis magyaros étterem retro hangulattal Pécs belvárosában. Még sosem ettünk itt. Igazából most sem ezt az éttermet céloztuk meg, hanem a közvetlen szomszédságában lévő Menta Éttermet. Amikor kikértük a menüt és kiderült, hogy 2 fajta van (ellentétben a Mentával, ahol csak 1 féle), akkor jöttünk rá, hogy rossz helyen járunk, de ha már itt vagyunk, maradunk. Alap esetben nem könnyű összekeverni a két éttermet, mert egy nagy kapualj két ellentétes felén vannak, az egyik jobbra, a másik balra. De mivel nyár van, és ilyenkor az éttermek kiülős asztalokkal is megbombázzák a tér kapualj előtti részét, gyakorlatilag 100%-os helykihasználással, így már nehezebb becélozni, melyiket is válasszuk. És bár a Menta kicsivel modernebb hangulatú, újszerűbb hely a Jókai retro hangulatához képest, az éhes arra járó nem mindig figyel ezekre a lényeges részletekre. Lehet, hogy ha a másik irányból jövünk, pont a Mentában ülünk le. Ilyen az élet…

Egyszóval házias ízek, fa kerti bútor, kékfestő abrosszal. Gyermekkorom emlékei. Az étterem alapelve is kb ezt a hangulatot célozza: „A hagyományőrző étterem, ahol a magyaros ízek újból otthonra lelnek…”. De nézzük, amiért jöttünk: a felhozatalt!

Két fajta menüből választhat az éhes ide tévedő. Jobban mondva a leves ugyanaz, a főétel pedig 2 alternatívából választható ki. Ez még délután fél kettőkor is így van, ami pozitív, hisz ilyenkorra jó csomó helyen már szűkölködnek a választékban, esetenként a menüben. Itt az sem marad éhes, aki későbbi fecske. A kinti részen összesen rajtunk kívül egy asztalnál ülnek. Lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy déltől egy óráig nem fogy el minden kaja?!...

Hogy minél több féle tapasztalatot gyűjtsünk, mindkét menüt megkóstoljuk. Milyen jó, ha az embernek van egy önfeláldozó ebédelő partnere…:) A leves csontleves házi tésztával. E mellé én rántott idényzöldségeket kérek, amit rizzsel és tartármártással kínálnak, az ebédelő partnerem pedig bevállalja a másik menüt: kolbásszal, sajttal töltött rántott karaj körítve, friss fejes salátával. Jól hangzik. A házi tészta és az idényzöldségek, sőt a friss saláta hallatán megdobban a szívem. Hátha itt foglalkoznak azzal, mit eszünk?!... De ne álmodozzunk, úgyis meglátjuk, mi lesz!

Amit már eddig a pontig eljutva is mindketten egyértelműen a hely piros pont listájára írtunk, hogy a pincér fiú őrült kedves és figyelmes. Tényleg. Ahogy leültünk az asztalhoz, egy percen belül felvette a rendelésünket, ajánlotta (!) az italkedvezményüket (menü mellé bármely szénsavas üdítő csak 50 ft/dl), gyorsan kihozta az ételeket, hipp-hopp elvitte a koszos tányérokat, felvette a leesett szalvétánkat, mosolygott, szóval le a kalappal. Remélem, megfizetik ezért. Kevés helyen tapasztalunk ilyen odafigyelést!

A levest gyakorlatilag egyből megkaptuk. Pörögnek a dolgok. Illatra „vegeta leves”, én így nevezem a betét nélküli sárga műlevest. Ízre………. ízre is az. De legalább jó nagy adag. Egy ovis csoport is jól lakna belőle. Az alján alig láthatóan árválkodik egy fél marék házi csipetkeféle (talán házi) néhány egész bors és egy-két kísértetszerűen lebegő, a főzéstől már-már áttetsző zeller- vagy petrezselyemlevél. A tészta finom volt, pont jól megfőzve. A többit ehetőnek nevezném, és ez a legpozitívabb, amit el tudok róla mondani, de éhesek voltunk, így kb a felét megettük.

Azonnal eltűntek a befejezettnek nyilvánított levesek, jöhet a főétel. A rántott idényzöldségek (tök, cukkíni, gomba) azt kell mondanom, beváltották a hozzájuk fűződő reményeimet. A paníron érződött, hogy frissen lett kisütve (sok-sok piros pont), meleg, ropogós, érezhetően a zöldség sem 2 hetes, jó ropogós, ress, pont jól elkészített. Ez nagyon tetszett. Több más helyen tapasztaltam már, hogy előre kisütött, szottyos, olajban tocsogó rántott cuccokkal bombázzák meg az embert, ami távolról sem étvágygerjesztő, sőt inkább hányinger. Örültem, hogy itt másképp van. A rizs sajnos nem az igazi, vegetás (ez úgy tűnik, a retro„fűszerség” jegyében domborít) vízben főtt, zömök szemű izé. A tartár mártás frankón hagyományőrző.

Azért úgy gondoltam, érdemes egy pillantást vetni a másik menüre is, tágítsuk a látókört! A töltött hús szintén frissen rántott. A kolbászos töltelék kicsit sápatag ízű,de elmegy. A tetején reszelt átlagsajt. A köret egészen pozitív, bár gyaníthatóan mirelit. Héjas, fűszeres sült krumpli. Kívül ropogós, erős magyaros fűszerezéssel, belül jó krémes, lágy. Egészen meglepő volt, lopkodtam is belőle bőven.

Ítélethirdetés…


Értékelés: 5 pont (a 10 pontból)

Este szűk körű grillvacsi volt az egyik kedvenc barátnőméknél, a tetőteraszon! Nagyon jól éreztük magunkat. Az este meglepetése a grillezett padlizsánba tekert fűszeres kecskesajt, Emese barátnőm találmánya… Valami isteni… És persze az, hogy szülinapom alkalmából kaptam két szép kaliforniai paprika palántát, ami dugig van növekvő kis paprikákkal. Gyönyörűségesek!!! Imádom őket!

Holnap újabb menüellenőrzés várható.

helyimenük.hu

Ezt ma találtam, igazán pofás kis összefoglaló a helyi menük kínálatáról, városonként. http://www.helyimenuk.hu/

Pécset kiválasztva már helyben is vagyok.

Megtudhatom, hol, melyik nap, mit, mennyiért és meddig lehet enni.Pécsett több helyi menüt kínáló éttermet nem találok meg benne (az éttermek maguk regisztrálhatnak ide), de az alapelv és a felület nagyon tetszik...


2012. július 10., kedd

Kalamáris Vendéglő, Pécs


















Név: Kalamáris Vendéglő
Cím: Pécs, Rákóczi út 30.
Menü ára: 750 Ft

A Kalamáris kb 3-4 évvel ezelőtt az egyik kedvenc helyem volt. A nagymamám - aki a családunkban hírhedten a legválogatósabb goumet, és egyébként remek otthoni szakács - vitt el először ide, mondván, ez a kedvenc pécsi étterme. Nagypapám ide hozta, ha udvarolni akart neki egy gyertyafényes vacsorával, elmondása szerint itt evett először szürkemarha pörköltet, csodás borvacsorákat kínálnak, a déli menü is kifinomult és kellemes, és pont akkora adagot adnak, amit az ő minimál kapacitású gyomra és teszem hozzá az álságos fogyókúrája befogad. Mivel nincs messze a munkahelyemtől, elhívott, hogy menjünk el ide egyszer együtt ebédelni. A Nagyim ízlésében még sosem kellett kételkednem, - aki a libamájat szereti, az rossz ember nem lehet - és mivel ódákat zengett az itteni menüről, így hát egyik ebédszünetemben elmentünk együtt kajálni egy jót. Akkor sem csalódtam a Mamikám ízlésében. A mai napig emlékszem a menüre: zöldséglevest ettünk, ami friss volt és melengetően ízgazdag. Kis csészében szolgálták fel, és tele volt finom, zsenge zöldségekkel, amik kellemesen roppanósra voltak főzve. Valami csoda volt. Addig nem gondoltam, hogy egy zöldségleves ennyire jó lehet. Másodiknak gombás tagiatellét ettünk, bolti, ámde kiválóan, frissen kifőzött tésztából. A szósz rajta selymes és lágyvolt, tejszínes, krémes, pont olyan lehelletnyileg kiszámolt gombaaromával, hogy az ízlelőbimbók még éppcsak hogy megkapták a mézesmadzagot, és máris könyörögtek, hogy még-méééég... A tökéletesség netovábbja volt. Szép környezet, jó kaják. Akkor és ott beleszerettem a Kalamárisba.

Volt, hogy nem csak menüzni mentünk ide nap közben, de este is beneveztünk egy étlapos vacsorára. Ezekben az esetekben is kényeztető, különleges, ínyenc és igényes fogások vártak. A Kalamáris alapelve tetszett: egyszerű, ízletes ételek, egy kis csavarral. Úgy gondolom, hogy ha egy étterem alapelve nem hazudik, annak a napi menüben is tükröződnie kell, és úgy éreztem, a Kalamárisnál végre e tekintetben is megtaláltam, amit kerestem. Egy étterem, ami jó hely, és ahol a déli menü kiváló minőségére is pont annyira lehet számítani, mint az étlap egyéb különlegességeire.

Több évig látogattuk lelkesen az éttermet azokon a napokon, amikor épp nem maradt a vasárnapi ebédből hétfőre magunkkal csomagolni való, vagy elsodorta az élet a hétköznap esti főzést. És zömében nem csalódtunk. Végre egy étterem, ahol egy selymes főzelék is megállja a helyét a napi menüben, és a tésztaételeket sem csak péntekenként pakolják ki a felső polcról a csontváz mellől. Kvázi törzsvendégek lettünk, a pincérek már az éttermen kívül is előre köszöntek nekünk. Szerettünk oda járni.

Aztán egyszer csak történt valami. Kb másfél éve... Először csak azt vettük észre, hogy az adagok növekedtek meg, több kaját hoztak, pedig teljesen rendben volt az adag előtte is. Aztán apróságok: maszatos tányér, foltos terítő. Aztán elkezdődött a hanyatlás az ételekben is. Íztelen húsleves, hús és zöldségek nélkül, szottyossá főtt tészta, újramelegített tojásos nokedli, zsírban tocsogó húsok, belül nyers desszert (fánk). Nem tetszett, hogy ezekkel találkoztunk, de vártuk a csodát. Talán csak egy-egy rossz napon találtunk oda, megzakkant a szakács, válság van, vagy a főnök szabadságon. De nem jött a csoda. Újra és újra csalódnunk kellett a Kalamáris déli menüjében, míg végül egy fél éve elhatároztuk, hogy nem eszünk ott többet.

Most picit örültem neki, hogy túrám lehetőséget adott rá, hogy újabb esélyt adjak annak az étteremnek, melyet régebben úgy szerettem, és amiben olyan nagyot csalódtam. Bíztam benne, hogy legutóbbi látogatásom óta talán történt valami magasztos megváltás, és Harry Potter egy varázsütésre visszaállította a régi rendet. Körtúrám első állomásaként is ezért egyértelmű volt, hogy őket választom. Jó alkalom ez, hogy meglássuk, mi történt az elmúlt fél év során, járt e itt a Nimbusz 2000 vagy sem.

Reményekkel telve állítottunk ezért be nem sokkal délután 1 óra után, hogy menüt együnk. A hely tömve volt, ez bíztató jel, bár ismerjük a legyekkel kapcsolatos idevágó hasonlatot. A hely még mindig csinos, igényes berendezéssel, szép környezetben, a belvárosban. Meglepetésemre a menü választás ismét átalakult, felcsillant a szemem, gondoltam, ez talán egyéb változásokat is előjelez. Az étterem fénykorában 3-3 napi menüt kínáltak. Lehetett választani, minden nap más-más 3 ételből. Ez az idő elteltével változott, napi 1 menüt kínáltak, és mellette volt heti 4 állandó menü, amit alternatívaképp a hét mármelyik napján választhattunk abban az esetben, ha a napi menü épp nem tetszett. Ugye, már bonyolódik... Most a menüválaszték a mai napra a következő volt: 4 fajta leves és 6 féle főfogás, lehetőség szerint variálva. Először azt hittem, a hét minden napjára ezekből lehet válogatni, de a menükártyán csak kedd volt feltűntetve. Ez elég bőkezű.

Brokkoli krémlevest kértem, sajtos pirítóssal, ez jól hangzott. A hideg uborkakrémleves nem csigázott fel, a húsleves és a gyümölcsleves pedig már uncsi. A brokkolit imádom, és emlékeimben még élénken él, hogy anno milyen krémleveseket ettünk ezen a helyen. Jó lesz! Főfogásnak a roston csirkemellet választottam hasábburgonyával és friss salátával. Mivel nem vagyok csirkemell párti, ez nehéz döntés volt, de kíváncsi voltam, hogy oldják meg a csirkemell kontra csontszárazra sütés kérdését. Az alternatívák: rántott sertés szelet, cigány pecsenye, túróval töltött csirkemell rántva, spenót tükörtojással, és végül zöldbab főzelék natúr sertésszelettel. A férjem, aki ezúttal is velem tartott és aki egyben nem meglepő módon kedvenc ebédelőpartnerem is, szintén a brokkoli krémlevest választotta, de ő a tömény zöldeknél maradva a spenótos folytatásra voksolt.

Megkaptuk a levest. Először egymásra néztünk, és azt fontolgattuk, hogy megkérdezzük, ez valóban a brokkoli leves e, nem keverte e véletlenül össze a rendelésünket a pincér. A leves ugyanis sokkal inkább hasonlított egy zavaros húslevesre, mintsem arra, aminek egy kicsi köze is van a brokkolihoz. Bár textúrájában a húslevesnél sűrűbbnek mutatkozott, de azért egy krémlevestől fényévekre volt. A tetején gyöngyökben kiváló zsírcseppek is határozottan erre hajaztak. Dehát kit izgat, lehet, hogy az íze remek lesz. De sajnos nem volt az. Igyekeztünk fölfedezni a brokkolit, de még csak nyomokban sem jártunk sikerrel. Határozottan az volt a benyomásunk, hogy ez egy húslevessel tévedésből csurig felhigított valamikori brokkoli krémleves volt, de szegény mostanra már elvesztette identitását. Szívás... De hátha a pirítós tud még meglepetést okozni. Nem tudott. Egy szottyadt pirítós nem tud.
Ez idáig rosszabb volt, mint arra készülhettünk volna, így nincs más hátra, mint előre, jöjjön a főétel! Marha éhesek voltunk!

Az én roston sült csikém javára írható, hogy távol maradt a csontszárazságtól, a hús alatti tocsogós zsírcseppeket figyelve viszont úgy tűnt, sikerült a másik végletbe esni. Fűszerezésre egész pofás, visszafogott, állagra viszonylag puha, ami mutatja, hogy nincs túlsütve, ez jó pont. A zsírosságot viszont nem tudtam tolerálni. Éhes maradtam... A krumpli átlagos, mirelitszerű sültkrumpli, szottyadt az aláfolyt salátalétől. A salátát mind megettem végső elkeseredésemben

Közben hevesen érdeklődtem a spenót főzelék felől az asztal túl oldaláról, hátha néhány maradék kanállal zsákmányolhatok belőle. Egy kóstolásig jutottam, többet nem kértem. Tudom milyen a jó főzelék, mert azt imádom. Ez nem az volt. Egy egy főzelék volt, amit vízzel higítottak fel. Íztelen, minimális zöldséggel. Szánalmas. Az ebéd csúcspontja a tükörtojás volt, ami viszont prímán volt megsütve, pont, ahogy szeretem, a fehérje pirult, a sárgája folyós és krémes, hmmm.... így abból sikerült néhány falatot lopkodnom.


Ítélethirdetés... Véleményünk ebédelőpartneremmel egybehangzó.


Értékelés: 2 pont (a 10 pontból)

Mivel ma sokkot kaptunk a tapasztaltaktól, és nem mellesleg éhesek maradtunk, vacsira csináltam valami megnyugtatóan finomat. Friss spagettit pestoval, friss bazsalikomból (saját termés a lakáskertünkből), és pirult zamatos fenyőmagból, egy lehelletnyi ínycsiklandó parmezánnal igazi olívaolajjal. Vannak még jó dolgok. Ha valakit érdekel, hogy pontosan hogy készül, a receptek menüpontban olvasható.


A holnapi napot menümentesen hagyjuk, mert maradt pesto, ami egy kis tésztával tökéletes ebéd lesz holnap. Csütörtökön folyt. köv....